Gazebo
A Láva-hegy lábánál,
Jáva szigetén megtalálsz.
A titkos
kert a falu
szélén elkerítve,
a falon
lyuk, ahol
a kíváncsiság bekacsint.
A kisház valóban villa,
melyben a
kertész
nejével
és három gyermekével
a hátsó szobában él.
Itt találtam meg romokban
a gazebót a kert közepén.
A gazebo
felújítása
1.
Előbb a penészes vásznakat
a rothadó fakeretről,
aztán pókok sűrű hálóit
és régi beidegződéseket;
Előbb a ragaszkodásokat,
aztán a sötét vágyakat
önvaló lényedről,
ha a véső el is törik,
ha senki
sem érti -
akkor is!
Mindezeket
gondosan,
türelmesen távolítsd el.
2.
Amíg te lelked újítod,
Ő kézzel mossa ki
hangtalan
szennyesed.
3.
Szükség van vásznakra,
apróbb szegekre, mint
amit az Ő kezeibe vertek
és
olyan fekete festékre,
mint a
honni éjszaka.
Bo
Bo-bo-gazebo!
Majdnem
minden
sikerül. Bo-bo!
Majdnem.
Minden.
A túlsó parton
1.
Álmomban
édesanyámmal
beszélgettem. Ő magyarázta
a hajóhasonlatot, vagyis,
hogy az
emberek hajók.
A legtöbben csupán a
kormánylapátot ismerik.
Ide-oda
irányítva magukat
a nagyobb
áramlásokon,
gyakrota
zátonyra futva.
Tudod, a
kormánylapátot
közben kapják az emberek -
magyarázta nagy alázattal
és
kedvesen édesanyám -
Úgy,
mint bizonyítvány és
szakma,
aztán
vagy jó
vagy sem:
ez lesz a kormány,
ezt
szerelik fel, része
lesz
a hajótestnek, ezzel próbálnak
elhajózni a túlsó partra.
Érezz
együtt
azokkal, akiknek
semmi másuk sincs, mert
nem
lehet, csak egy szedett-
vedett
kormánylapát.
Mosolygott
kedvesen, nagy
alázattal édesanyám.
2.
Aztán vannak a szerencsések,
akikben
lakozik némi -
sok
vagy csekély - de van bennük
tehetség és elhivatottság.
Ők
azok, akik vitorlát
szerelhetnek
fel hajójukra.
Ők,
akik a szeleket befogják,
akik már nem csak az
áramlatokra
vannak utalva.
Akiknek
segíthet
a jó szél,
ha van -
tette hozzá
sokat
sejtetően édesanyám -,
hogy átérjenek a túlsó partra,
segíthet nekik a jó szél.
3.
Aztán - komorodott el anyám -
vannak,
akik akaratukból
evezőket formálnak és
sem áramlat, sem szél
nem érdekli őket, csak
vadul és határozottan
csapkodnak
szemben a
széllel és az áramlatokkal;
remélve elérik a túlsó
partot,
remélve
arra van
egyáltalán. Főleg velük
légy kedves és megértő.
Nekik a
legnehezebb, s ha
nagyon
vadul csapkodnak -
hagyd,
kerüld őket, idővel
megnyugszanak
azok is,
akik sem
az áramlatokat,
sem a
szeleket nem tisztelik
és talán átjuthatnak pusztán
akarattal
még ők is.
4.
És én, anyám? - kérdeztem
a jávai házban álmomban
a dunántúli kisfaluban
éppen
ebédet főző anyám.
Te úszol, kisfiam. Te úszol.
Úszol
lassan, de biztosan.
Egyenesen
a túlsó partra.
Amíg te ülsz
Amíg te ülsz - ő virágot szed.
Mások máshol másban.
Csak én vagyok itt veled
és látom ezt a kertet,
hallom,
hogy az éneklőedény-szíved
hogyan kongatod.
Érzem
a füstölő- és virágillatot.
Messze
minden
szép lassan elcsendesül,
amíg te ülsz - ő virágot szed.
Hangok
Messze
gamelán szól és ének,
már nem csak azt szeretnénk,
hogy
szeressenek. Kissé meg
kellett
halni, hogy újra értsük,
mi
mindent is jelent az élet.
"Mindentől egyre távolabb
az igazi
léthez érek." -
ezt néha mondogassuk. Most
messze
gamelán szól és ének.
Égés
A kertész a régi vásznakat,
lekapart
rozoga deszkákat
égeti
el, közben
vevők
is jönnek. Nagy és elhagyott
a kert és a ház és szép,
remek
lehet itt írni.
Ugye?
Mondják. Biztos jó itt,
Ugye, nagyon
jó meditálni.
Sajnos
nagyon sokat kéne
rákölteni. Messze is van
az úgynevezett civilizációtól.
Nehéz lehet, bár biztos szép
idekint élni. Mondják nevetve.
A kertész három gyermekével
és nejével és ti ketten
a világ túlsó, alig ismert
épp ezért itt áhított feléről,
csak ti érzitek, ahogy a régi
vásznak, lekapart-rozoga
deszkák, ócska előítéletek,
hamis
beidegződések
végleg és ragyogón elégnek.
Ez minden
Délelőtt leveleket írok, szinte
egész délelőtt és a kisház
megtelik
a világ túlsó oldalán
éppen
alvó barátaimmal.
Vajon
befolyásolom-e
álmaikat,
hogy rájuk gondolok? Aztán
ebédelünk, pihenünk kicsit.
Délután írok és kawikat olvasok.
Néha elszívok egy szál
nagyon könnyű cigarettát és
olvasás-írás közben kávét-
teát iszogatok és elég jó
zenéket hallgatok. Ez minden.
Kívülről csak ennyi látszik.
Ez most
minden bűnöm
és ez
minden vagyonom.
Fogd csak
meg jól e
versben,
mert most
ezt is neked adom.
A
levelekről
Tudod, a
leveleket sokat kell
nézni. Na, nem azokat, amiket
te írsz és nem is azokat,
amiket mások írnak.
Azokat a
leveleket, ami a
fákon nőnek és virágok
szárain. Azokat kell sokat
nézni, azokat a leveleket.
Hátha, előbb-utóbb, már nem
csak nézed őket, hanem
értőn olvasod, mit üzent ő.
Zaj és csönd
Megvan az
ideje a zajnak és
megvan az
ideje a csendnek.
Hajnalban
a szomszéd házban
énekelt
az egész
család.
Most fűrészelnek és rizst
csépelnek. Én csak ülök,
megfontolok
minden mondatot.
Megvan az
ideje a zajnak és
megvan az
ideje a csöndnek
is.
Érkezés
Mindjárt jön. Mindjárt itt lesz.
Már hallom, ahogy a falu alatt,
a hömpölygő folyó partján
megcsörren bokáján a lánc.
Jön, közelít a gyógyír, jön
közelít az új élet, a világ.
Weiner Sennyey Tibor
